Valeria szemszöge

Arra ébredtem, hogy erős karok ölelnek körbe.

Egy pillanatig meg sem mozdultam. A hátamnak feszülő melegség egyenletes volt, megnyugtató és oltalmazó, olyan módon, ahogyan egy örökkévalóságnak tűnő idő óta nem éreztem.

Lassan kinyitottam a szemem, és csak annyira fordítottam el az arcom, hogy lássam Silast.

A keze szétterült a hasamon, ujjai lazák, de határozottak voltak, mintha