Gideon Alfa szemszöge

Hajnali öt volt, amikor felébredtem.

A falkaházban síri csend honolt, az a nehéz, nyugtalanító fajta csend, ami a hajnal előtt érkezik, amikor már az éjszakai teremtmények is nyugovóra tértek, és mintha maga a szél is megállt volna.

A levegő hideg volt, élesen marta a bőrömet, de nem bántam. Már rég hozzászoktam a hideghez. Állandó társam volt, éppúgy, mint a gyász.

Belebújta