Valeria szemszöge

Tudtam, hogy nem ide tartozom.

Ezt meg is mondtam neki, a hangom próbált nyugodt maradni, bár a félelem éles tűkként mászkált a bőröm alatt. A mancsaimat még mindig a puha földbe vetettem, a farkasalakom enyhén remegett, miközben a szemem az övébe meredt – egy idegen, egy általam nem ismert Alfa szemébe.

"Azt kérdeztem, mit keresel itt" – ismételte meg, a hangja határozott volt.