**Valeria szemszöge**

**Két nappal később**

„Add anyának a labdát, Celia, hogy gólt lőhessek neked, mielőtt a tesód elveszi tőled!” – kiáltottam nevetve, miközben Celia, az én kis napsugaram felém szaladt, göndör haja minden apró lépésnél ugrándozott.

Izgalommal a szemében adta ide a labdát, és mielőtt Orion elhalászhatta volna, egyenesen abba a kis kapuba rúgtam, amit két kőből építettünk.

„Gól!”