Valeria szemszöge

Idegesen ültem ott. Láttam, ahogy a vének halkan beszélgetnek maguk között, komoly arccal vitázva oda és vissza.

A tekintetem Alfa Gideonra rebbent. Olyan nyugodtan ült, szinte túlságosan is nyugodtan, mint aki már ismeri a végeredményt.

Ujjait az ölében fonta össze, állkapcsa megfeszült, a tekintetét pedig a vének ajtajára szegezte. Egyszer sem nézett rám.

A szívem egyfolytában