Valeria szemszöge

Engedj el, Gideon – suttogtam, hangom alig volt több egy sóhajnál.

– Nem, Valeria – mondta, hangja mély volt, hideg és megingathatatlan. A szívem a torkomban dobogott, félelem és vágyakozás között őrlődve.

A kezei nem lazultak; ehelyett határozottan a derekamon maradtak, helyben tartva engem, mintha az elengedésem sosem lett volna opció.

– Én… én nem tehetem – dadogtam, próbáltam