Valeria szemszöge

Körülöttem minden olyan volt, mintha egyszerre mozgott volna túl gyorsan és túl lassan. Megütötte a fülem a gyerekek ijedt nyöszörgése, de a lábam nem akart engedelmeskedni.

Csak álltam ott, és meredten néztem a Gideon kezéből csöpögő vért, amely élénkpirosan virított a járdán.

A denevérgondozó remegve térdelt le mellé. – Én… annyira sajnálom, uram! Nem lett volna szabad ilyen kö