Valeria szemszöge

Másnap reggel korán ébredtem, jóval napkelte előtt.

Az igazi álom elkerült. Mint mostanában mindig. Csak egy vékony, nyugtalanító réteg lengett körül, tele emlékfoszlányokkal, melyeket túlságosan fájt megtartani, de túl értékesek voltak ahhoz, hogy elengedjem őket.

Lassan felültem a keskeny ágyon; a testem merev volt és sajgott, a szívem nehéz volt a mellkasomban.

Ma volt a nap,