Valeria szemszöge

Figyeltem, ahogy a férfi elszalad mellettem, csizmája alatt faágak roppantak, lélegzete durván zihált, mintha már régóta futott volna.

Az idegen, aki eltakarta a számat, lassan meglazította a szorítását, és hideg levegő áramlott a tüdőmbe. Előretántorodtam köhögve; könnyes szemmel próbáltam fókuszálni.

Ő volt az.

Az őr.

Ugyanaz az ember, aki korábban kipécézte a Vadállat Királyt