Gideon Alfa szemszöge

"Kérlek, Valeria… ne hagyj el minket újra."

A hangom megcsuklott, ahogy szorosabbra fűztem az ujjaimat a kezei körül, attól félve, hogy ha csak egy kicsit is lazítok rajta, eltűnik, mint a füst, ami kisiklik az ujjaim közül.

"Szükségünk van rád," folytattam kétségbeesetten. "Szükségem van rád. A gyerekeknek szükségük van rád."

Előttem állt, pontosan úgy nézett ki, ahogy az ál