Valeria szemszöge

A fájdalom úgy követett, mint egy árnyék, amely nem volt hajlandó ereszteni.

A folyosón megtett minden egyes lépésnél úgy éreztem, mintha a bőrömet újra és újra felszakítanák.

A testem tiltakozva üvöltött, minden mozdulat éles, égő emlékeztetőt küldött arról, amit a várbörtönben elviseltem.

A vér rászáradt és rámeredt a ruhámra, hozzáragasztva az anyagot a nyers húshoz. Ahol a ku