Valeria nézőpontja

Hosszú idő után először éreztem úgy, hogy könnyű a mellkasom.

Nem üres. Nem zsibbadt.

Könnyű.

A keskeny ágyon ültem Martha szállásán, a vékony matrac halkan megcsikordult alattam, a napfény besurrant a kis rácsos ablakon, és megmelegítette az arcomat. Porszemek táncoltak a levegőben, és a látvány most az egyszer nem keltette bennem azt az érzést, hogy csapdába estem. Úgy éreztem