Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Valeria szemszöge
Három hónappal később
Arra ébredtem, hogy valaki sír.
Nem hangos zokogásra, hanem olyan töredezett, kimerült sírásra, amely olyasvalakitől származik, aki már túl sokat sírt, és nem maradt mása, csak a csendes nyomorúság.
A hang távolinak tűnt, mintha a víz alól ért volna el hozzám.
Lüktetett a fejem.
Nem, a lüktetett nem jó szó.
Olyan érzés volt, mintha valaki kettéhasította voln