Valeria szemszöge

Amikor hazaértem, meglepődtem, hogy Marthát ott találom.

Egy pillanatig csak álltam az ajtóban, és meredtem rá, a kezem még mindig a kilincsen pihent, mintha az agyamnak időre lett volna szüksége, hogy feldolgozza, amit a szemem lát.

– Martha?

A név hitetlenkedve csúszott ki a számon.

Kényelmesen ült a kanapén, mintha mindig is ott lett volna, és úgy pörgette a telefonját, mintha