Valeria szemszöge

Az ébresztőórám folytonos csörgésére ébredtem, az éles hang pengeszerűen hasított bele a kis szobám csendjébe.

Frusztráltan sóhajtottam, miközben kényszerítettem magam, hogy kinyissam a szemem, és üres tekintettel meredtem a felettem lévő repedezett mennyezetre. Még egy nap.

Még egy rutin. Még egy próbálkozás arra, hogy úgy tegyek, mintha az életem nem hullana lassan darabjaira.