Gideon alfa szemszöge

A konyhában olyan csend honolt, hogy még a falióra halk ketyegését is meghallottam. Gyengéden tartottam a kezemben az arcát. Mélyen a szemébe néztem, és tiszta szívemből azért imádkoztam, hogy szeretettel ejtse ki a nevemet. Azt akartam, hogy emlékezzen a közös reggeleinkre, a nevetésünkre és az ígéretekre, amelyeket azelőtt tettünk, hogy a sötétség elragadta volna az elméjét