Valeria szemszöge

Az iskoláig vezető út rendkívül csendes volt. Egyedül az autó motorjának halk duruzsolása hallatszott. Az anyósülésen ültem, és kibámultam az ablakon. A zöld fák és a magas épületek csak úgy suhantak el mellettünk, de én szinte észre sem vettem őket. Az agyam úgy pörgött, mint a búgócsiga.

A karom még mindig sajgott egy kicsit ott, ahol megszúrták a tűvel. Megérintettem a bőrömre