Valeria szemszöge

Az ablakomon beáradó napfényre ébredtem. Lassan, tehetetlenül felsóhajtottam. Már reggel van. Visszadőltem az ágyra, teljesen kimerültnek érezve magam. Az egész testem elnehezült, és az izmaimban kellemes, jóleső sajgás derengett. Az elmém lassan kezdte összerakni az előző éjszaka eseményeinek darabkáit.

Minden egyes érintés, minden forró csók és minden vad pillanat áradatként zú