Gideon alfa szemszöge

Órák óta ültem a hideg műanyagszéken Valeria kórházi ágya mellett. Nem mozdultam. Nem ettem. Csak azt néztem, ahogy az apró mellkasa a lélegeztetőgép segítségével emelkedik és süllyed.

Bíp… bíp… bíp.

A gép jelezte, hogy a szíve alig ver. Minden egyes halk hang olyan volt, mint egy óra ketyegése, amely élete végéig számlál vissza. Hét nap. Mindössze ennyi időnk maradt.

Ránézte