~Freya~

Gael szeme a tekintetembe fúródott, a düh úgy parázslott a felszín alatt, mint egy kitörni készülő vulkán. Lépései lassúak voltak, ahogy megindult a terem belseje felé, és a feszültség minden egyes lépésével egyre sűrűbbé vált a szobában.

"Mi akar ez lenni?" – Hangja kimért volt, tele váddal. "Freya, mit csinálsz te itt, hogy az én Alfáimmal beszélsz nélkülem?" Tekintete a csuklómra rebben