*Rowan*

– Rowan!

A fejemben felharsanó sikolyra forgolódni kezdtem álmomban, de az oldalamra fordultam, és próbáltam visszaaludni.

– Rowan, segíts! – Ismét felhangzott, ezúttal hangosabban és furcsán ismerősebben.

Próbáltam noszogatni a tudatalattimat, tudván, hogy van rá esély, hogy ez csak egy álom, mégis úgy éreztem, mintha ébredeznék.

– Rowan, kérlek! – Ezúttal sírva kiáltott, és ekkor megállt