*Lyra*

Lefagyva álltam, a sikoly még mindig a torkomban akadt, a szívem pedig olyan hevesen kalapált, hogy alig hallottam a zizegést a pulzusom dübörgésétől. Valami – vagy valaki – egyre közelebb ért, és nem volt hová mennem. Nem volt hová menekülnöm.

És akkor, az árnyékok közül, egy hatalmas farkas bukkant elő.

A gyomrom görcsbe rándult, az elmém azt üvöltötte, hogy fussak, de a lábam nem mozdult