*Lyra*

Rowanhez fordultam, a hangom reszketett. „Nem bízhatunk benne. Ezt ugye tudod?”

Bólintott, az állkapcsa megfeszült. „Tudom. De ha tudja, hol van Mila...” A hangja elhalt, a helyzet súlya úgy telepedett ránk, mint egy viharfelhő.

Egy vihar, amelyről nem voltam biztos, hogy túléljük.

Ahogy Tessa eltűnt a kinti árnyékokban, Rowan az öklével a legközelebbi falba csapott, hangja a frusztrációtól