*Lyra*

– A pokolba veled, Odette – motyogta Tessa, és a pulzusom azonnal felgyorsult.

– Mi az? Mi történt? – követeltem, a hangom feszült volt a félelem és a frusztráció keverékétől.

Tessa mozdulatlanul állt a tisztás közepén, zöld szemeit összehúzva meredt a minket körülvevő sötét fák közé. Kezével a csuklóját szorította, ahol a jel még mindig halványan ragyogott, de most kiszámíthatatlanul lükte