*Lyra*

A kőpadló hidege a bőrömbe ivódott, ahogy a falnak vetve ültem, és a csuklóim fájtak a vasbilincsektől, amelyek gúzsba kötöttek. Olyan volt az egész, mint egy végtelenített déjá vu.

A szoba félhomályos volt, egyetlen fáklya pislákoló lángja vetett hosszú árnyékokat a durva falakra. A testem fájt, az elmém örvénylett, és a szívem hevesen vert, ahogy Milára és Nolanre – a babáimra – és Rowanr