*Rowan*

Az erdő nyugtalanítóan csendes volt, az a fajta csend, ami az ember bőre alá kúszik, és minden idegszálát pattanásig feszíti. Már mélyen bent jártunk a kóborok területén, a leghalványabb nyomokat, Lyra jelenlétének legapróbb jeleit követve.

Minden lépés küzdelem volt az ösztöneimmel: az egyik arra sarkallt, hogy vakmerően törjek előre, a másik pedig arra intett, hogy őrizzem meg az éleslát