*Rowan*

Az erdő az árnyékok és a fojtogató csend útvesztője volt, melyet csak a minket vadászó farkasok távoli vonyítása tört meg.

A levegő sűrű volt a feszültségtől; tudtuk, hogy Dane nem fog leállni. Sem most. Sem soha.

A karom sajgott attól, ahogy Lyrát tartottam, de nem voltam hajlandó elengedni őt. A súlya emlékeztető volt – arra, amit elvesztettünk, amit elszenvedtünk, és amiért még harcolnu