*Lyra*

A halványuló fény hosszú árnyékokat vetett a szobában, cakkos formákat rajzolva, amelyek mintha gúnyt űztek volna a bennem örvénylő káoszból. A levegő nehéz volt, nyomasztó, mintha maguk a falak zárultak volna össze körülöttem. De nem a szoba volt az – hanem a ketyegő óra, a lemenő nap, az idő kérlelhetetlen múlása, amely Rowant egyre messzebb és messzebb sodorta tőlem.

A mozdulatlan teste