*Lyra*

– Mila?

A neve kiszakadt a torkomból, de a kislány nem válaszolt.

Előrekúsztam, a kezem remegett, ahogy az ernyedt teste felé nyúltam. Az apró teste súlytalannak tűnt, és egyetlen rémisztő pillanatig olyan volt, mintha nem is lenne ott – mintha csak a kislányom üres burka lenne.

– Nem, nem, nem – nyöszörögtem, az ujjaimat a nyakához nyomva, kétségbeesetten keresve a pulzusát. – Mila!

A bőre