Tompa hangok töltötték meg a fülem abban a pillanatban, hogy visszanyertem az eszméletemet. Lassan kinyitottam a szemem, és érzékeim kiélesedtek, amint megláttam a hálószobánk ismerős mennyezetét. A hangok fokozatosan kitisztultak, és a fejem ösztönösen a résnyire nyitott ajtó felé fordult. Rájöttem, hogy Kier és Vesper beszélgetnek. A fejem még mindig egy kicsit szédült, a látásom pedig forgott.