A reggel túl gyorsan jött el, és én túlságosan is nagy kísértést éreztem arra, hogy Kier mellett maradjak aludni.

Azonban csak egyetlen napunk maradt, mielőtt a figyelmünket a fenyegető válság felé fordítjuk. A napfény ragyogó fénybe öltöztetett mindent, mintha maga a nap is elismerte volna, hogy szükségünk van a kedvező időjárásra.

A szobánk ajtaja kinyílt, és Kier egy pillanatig az ajtóban állt.