TESSA MERCER.

Végre eljött a nap, amikor búcsút vettünk az unokatestvéreitől; az ittlétük a végéhez ért, és engem kértek meg, hogy segítsek nekik a pakolásban. Olyan jók voltak hozzám az itt-tartózkodásuk alatt, úgy éreztem, mintha már régóta ismerném őket. Nehéz volt a szívem, miközben készülődtek a távozásra, de persze nem kérhettem meg őket arra, hogy maradjanak, nem volt hozzá jogom. Ráadásul