TESSA MERCER.

Fáradtan feküdtem az ágyamon, a semmibe bámulva számoltam az órákat, amiket a gondolataimba süllyedve töltöttem. Olyan volt, mintha egy zúgó óceánban fuldokolnék, és valahogy minél jobban küzdöttem, annál mélyebbre süllyedtem.

Nem tudtam, mit tehetnék még. A tegnapi érkezésünk óta a kúria az ellenségemmé vált. A mozdulataim olyanok voltak, mint egy tanulmányozandó téma, amit ítélkező