TESSA MERCER.

– Sajnálom, sajnálom – motyogtam folyamatosan, mert nem tudtam mást mondani. Néztem, ahogy Valerius kisétál a szobából, és csend borult ránk. A vele érkező őrök sietve elkezdték összeszedni a holmijukat. Anélkül, hogy egyetlen pillantásra is méltattak volna minket, elviharzottak mellettünk, és ezzel végleg megpecsételték a szövetség végét.

Földbe gyökerezett a lábam, túlságosan megdö