TESSA MERCER.

A napfény annyira makacs volt. Még azután is, hogy a függönyömet duplára hajtottam, talált egy apró rést, amin beszűrődhetett a szobámba, egyenesen az arcomba, amíg át nem fordultam, és majdnem a puszta padlón landoltam.

Furcsa mód könnyebbnek éreztem magam, és azt terveztem, hogy a lehető legegyszerűbben, komplikációk nélkül vészelem át a napot. Rémálmaim sem voltak, és nem mellkasi