DRAKEN SZEMSZÖGE

Az esti nap, ahogy a palota birtokának túlsó végén a tó felett örvénylett, mindig is lenyűgöző módon ragadta magával az érzékeimet. Esténként általában a tó partján álltam, köveket dobáltam a vízbe, figyelve, ahogy a felszínen kacsáznak.

A kölyökkori életemre emlékeztetett, mindig a tavakban játszottunk. Sokan közülünk szülők nélküli, kóbor gyerekek voltunk, akik egyedül küzdöttek