DRAKEN NÉZŐPONTJA

„Garrick, Garrick, Garrick! Mindig csak Garrick” – mondtam, miközben hazafelé sétáltam, miután szégyentelenül követtem Tessát, és arra kértem, adjon egy esélyt, hogy beszélhessek vele. „Miért kell mindig neki lennie? Miért nem én? Vagy talán csak velem van a baj? Miért kell mindig őt választania helyettem?”

Ismét magammal vitatkoztam. Nem kellett volna túlzottan meglepődnöm ezen.