Valeria szemszöge:

A szobámban fel-alá járkáltam, miközben a kétségbeesés halvány aurája lengett a levegőben. Az arcomat izzadság áztatta. A szoba, bár hűvös volt és megnyugtató a bőrömnek, nem volt elég ahhoz, hogy megakadályozza azt az ijesztő nyomást, amit éreztem, és ami olyan borzasztóan megizzasztott.

Az egyik szobalány nemrég mondott nekem valamit. Tessának és Garricknek sikerült összejönni