Mortimer szemszöge

"Ostoba lány!" – motyogtam magamban, szinte felnevetve, ahogy az ajtó becsukódott. Belemosolyogtam a tükörbe. A bőröm sötét olívabogyó színéből világosabb, sápadtabb árnyalatúvá változott. Az orrom kevésbé volt megnyúlt. A szemem mandulavágású lett.

Felfedtem az arcom, melyre egy ravasz, mániákus mosoly húzódott. Nem tehettem róla, de rajongtam magamért – mindenért, ami voltam.