Nora, látva, hogy a fiatalok mind elmentek, még mindig szúrós szemmel méregette Arthurt.

Miután az ápoló Nora mellé tolta Arthurt, udvariasan meghajolt, és így szólt: – Én most visszamegyek.

– Rendben – bólintott Arthur.

Már csak ketten maradtak a házban. Arthur Norára nézett, és mosolyogva így szólt: – Még mindig olyan szép vagy, mint régen.

– Olyan öreg vagy már, és még mindig ilyeneket beszélsz