Cora megsimogatta a fia fejét, és megkönnyebbülten elmosolyodott. – Köszönöm. Nagyra értékelem a kemény munkádat.

– Természetesen, nagyon szívesen – mondta udvariasan Hazel.

Cora összeszorította az ajkát, és nem bírta megállni, hogy fel ne tegye a kérdést: – Miért vagy te itt gótanárként? Ilyenkor még egyáltalán nincs itt a munkaidő vége, nemde?

– Felmondtam a cégnél – válaszolta őszintén Hazel.

C