Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Tristan szavai hallatán önkéntelenül ökölbe szorította a kezét; e tudat alatti reakció elárulta, milyen mély érzelmek dúlnak benne.
Hazel elfordult, és lehunyta a szemét. Rekedtes hangon vallotta be: „Mocskos vagyok, ugye?”
„Nem vagy mocskos, és a múltad a legkevésbé sem érdekel” – nyugtatta meg a férfi, miközben keze gyengéden közrefogta a lány arcát, és maga felé fordította. „Ettől a pillanattól