Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Tristan szavai hallatán önkéntelenül ökölbe szorította a kezét; e tudat alatti reakció elárulta, milyen mély érzelmek dúlnak benne.

Hazel elfordult, és lehunyta a szemét. Rekedtes hangon vallotta be: „Mocskos vagyok, ugye?”

„Nem vagy mocskos, és a múltad a legkevésbé sem érdekel” – nyugtatta meg a férfi, miközben keze gyengéden közrefogta a lány arcát, és maga felé fordította. „Ettől a pillanattól