„Csak a homlokát ráncolta, mintha fájdalmai lennének?

De hisz tisztán hallottam azokat a félreérthetetlen, ziháló hangokat...” – töprengett Damian, majd megmasszírozta enyhén sajgó homlokát.

A virrasztás valóban megviselte a szervezetét. Úgy tűnt, még az ítélőképessége is cserbenhagyja.

Tizenöt perccel később halk kopogás hallatszott.

Tudta, hogy Stella áll az ajtó előtt.

„Szabad” – mondta Damian,