A pap a hegyoldal mögött megbúvó belső udvarba vezette őket.

Ellentétben az elülső templommal, ezen a helyen olyan mély csend honolt, hogy csupán az erdő lombjait borzoló szél zúgását és ismeretlen madarak csicsergését lehetett hallani.

Az udvar makulátlanul tiszta volt, egyszerű és méltóságteljesen elegáns.

A pap a meditációs szoba zárt ajtajához lépett, összetette a kezét, és enyhén meghajolt.

–