– Jól vagyok... – Hazel megfordult. Amikor meglátta a szobába lépő Tristant, sietve felállt az ablakpárkányról.

Még miközben a dohányzóasztal mellett reggeliztek, Hazel gondolatai akkor is szemmel láthatóan máshol jártak.

Tristan nem bírta tovább szó nélkül hagyni: – Hazel?

Hazel visszanézett rá, és erőtlenül elmosolyodott. – Igen?

– Eltitkolsz előlem valamit? – Tristan kissé összevonta a szemöldö