„Még feljebb kell mennünk?” Hazel elbiggyesztette a száját, és panaszkodó tekintettel nézett rá. Aztán beletörődő sóhajjal a hegyre vezető lépcső felé fordult, felkészülve arra, hogy elviselje az égig érő lajtorja megmászásának látszólag végtelen kínját.

Ekkor hirtelen egy nagy férfikéz nyúlt felé.

„Húzlak magam után” – mondta Tristan gyengéden. Ez volt az a mosoly, aminek Hazel a legkevésbé tudot