– Én... nagyon fáradt vagyok... Lefekszem! Jó éjszakát!

Hazel zavartan menekült el Tristan elől.

Zihálva sietett be a szobájába, becsukta az ajtót, és a kezét a mellkasára szorította. Érezte hevesen dobogó szívét.

A földszinten Tristan figyelte, ahogy Hazel alakja eltűnik a folyosó fordulójában. Ekkor boldog mosoly terült el az arcán.

Szerette látni, ahogy miatta pirul el. Olyan volt, mint egy kis