„Köszi” – mondta Gideon, és az ajkai épp csak annyira nyíltak szét, hogy kiejtse a szavakat.

A hűtőszekrénynek dőlt, tekintete tele volt tehetetlenséggel; fáradtsága mélyebb volt, mint három nap és éjszaka megállás nélküli munkája után.

„Úgy érzem, próbál összehozni veled valamit. De hát nincs neki valakije, akit szeret?” – töprengett Caleb, állát a kezére támasztva.

„Nem tudom” – válaszolta Gideo