Tess rájuk nézett. Idegenek voltak a számára, mégis megmagyarázhatatlanul furcsa érzés kerítette hatalmába.

Látva a könnyes szemeiket, még zaklatottabbá vált.

– Önök... Kérem, ne legyenek szomorúak. Jól vagyok mostanában. Egyszerűen csak nem tudok hízni, de tényleg rendesen eszem – nem tehetett róla, de megpróbálta megvigasztalni őket.

Attól tartott, hogy ha nem mond valamit, mindannyian elsírják