Felkészültem a vádaskodásaira és a dühére. A szavai nem zaklattak fel. Csak feküdtem ott nyugodtan, állva dühös, zavart tekintetét.

– Jól bántál velem. Mindig nagylelkű voltál, tökéletesen udvarias – minden szempontból igazi úriember. Csak... soha nem osztottad meg velem a munkahelyi életedet, és nem vittél a barátaid közé.

– Egyszerűen... megszűntél szeretni engem. De ettől még nem leszel kevésbé